Néhol módosítottam egy-két dolgot a részben. Vagyis nem olyan mint amilyenre eredetileg megírtam. Ezt főleg csak azok veszik észre, akik olvasták az eredetit is. :)
Más nap reggel egy üzenetet találtam.
Más nap reggel egy üzenetet találtam.
Sakura! Küldetésre kellett mennem. Ma Hidannal maradsz itthon.
Itachi-Küldetésre ment? Na és ki az a Hidan?
Kimentem a konyhába , hogy egyek valamit. Ebben a pillanatban megláttam Hidant. Még a szám is tátva maradt. a látványtól.
-Te meg mit bámulsz? - szólított meg.
Azt amit akkor láttam: csupasz, izmos felsőtest. Hát melyik lány ne álmodna erről?
-Neked is jó reggelt Hidan...Igaz?
-Igen. De mit nézel rajtam annyira?
-Ömm...semmit!! - kaptam el hirtelen a tekintetem és el is pirultam egy kicsit. Leültem az asztalhoz és megreggeliztem.
Ekkor Hidan így szólt:
-Ha befejezted akkor elkezdhetjük.
-Mit is? - kérdeztem miközben már az utolsó falatokat nyeltem le.
-Tudod Sakura, Itachi az én gondoskodó kezeimre bízott téged és a mai előre eltervezett program az edzés. Szóval elkezdhetjük?
-Ööö...Persze.
-Jól van, de figyelmeztetlek. Nem leszek kíméletes.
-Hé Hidan! Ne rémisztgesd, mert ma nem veled fog edzeni.- szólalt meg egy hang a háttérből. Sasori volt.
-Sasori te még itt vagy? Én azt hittem, hogy te is elmentél a küldetésre.
-Hé csöveskéim! Ne pletykázzatok inkább tanítsátok Sakurát.
Hmm? - lepődtünk meg mindhárman.
Egy kék hajú lány állt az ajtóban. Konan.
-Most meg mit néztek?! Nyomás!!
-Ajj már Konan! Neked meg mindig el kell rontani az ember hangulatát? És ez neked is szól Sasori.
-Mi van?! - kérdezte Sasori és Konan egyszerre.
-Szóval ő Konan. - jegyeztem meg magamnak.
Senki sem figyelt rám. Elvoltak foglalva egymással. Ahogy jobban vizsgálgattam Konan-t rájöttem.
-Áhh már emlékszem! - kiáltottam hirtelen. A többiek megdöbbenve néztek rám.
-Konan te vagy Pein barátnője!
-Sakura mit beszélsz? Na jó Sasori menjetek edzeni mielőtt...Deidara megjön és megint elkezdi a dumáját, hogy ő valójában fiú.
-Hallottam. - szólt egy hang Konan mögül.
-Hát Dei is itthon van! - kiáltotta Konan boldogan mintha az előbbi mondatát ki sem mondta volna.
-Nem csak én. Mindenki itthon van, hogy lássák Sakurát harc közben. És kérlek ne szólíts Dei-nek.
-Na jó gyere Sakura edzeni, hagyjuk itt ezeket a hülyéket. - szólt nekem Sasori.
-Oké. - válaszoltam.
Nagyon hosszú volt az út mire végre odaértünk. Akárhol is legyen az az ott. Meglepetésemre az egész Akatsuki társaság eljött. - vagyis csak azok akikkel eddig találkoztam: Itachi, Deidara, Hidan, Konan, Pein és persze Sasori a küzdő társam. - És csak miattam. Aztán ránéztem Itachira. Mélyen belenéztem a szemébe. És ekkor valami különös érzés futott végig rajtam. Valami oknál fogva eszembe jutott minden. Amikor találkoztam az első nap iskolába mentem Hibatával, amikor találkoztam Sasukéval amikor Itachi elmondta az igazat, amikor beléptem az Akatsukiba, amikor Sasori megcsókolt és amikor... - hirtelen elakadt a lélekzetem.
-Hé! Sakura jól érzed magad? - szólt nekem Sasori
-Igen, miért?
-Csak...mind egy.
Elindultunk én kezdtem a támadást az Árnyék klón jutsu-val, de Sasori kivédte, utána rögtön egy méregfelhővel támadott, alig bírtam felkelni.
Amíg a méreg nem fejti ki teljesen a hatását addig van esélyem. - ismételgettem magamban. De sajnos nagyon elbambultam, így nem vettem észre, hogy Sasori felugrott - elég magasra - mert úgy könnyebben tudott támadni. Hirtelen valamiért megint belenéztem Itachi szemébe, és utánna egy hangot hallottam a fejemben.
Sakura van róla fogalmad, hogy miért mutattam meg az emlékeidet? Köztük amikor Sasori megcsókolt? Nézz csak Deidarára mennyire örül annak, hogy Sasori hamarosan legyőz. Hisz neki pont ez a nagy terve. Ha Sasori megöl téged akkor azt fogja mondani, hogy a csók miatt nem védekeztél. Azt akarja, hogy eltűnj a csapatból. Már előre eltervezte. Tudta, hogy ide hozlak és, hogy Pein be fog venni. Elhiteti mindenkivel, hogy szerelmes vagy Sasoriba. Már pedig az Akatsukiban tilos a szerelem. És nem csak te fogsz meghalni...hanem Sasorit is kidobják majd a csapatból. Ezért most a jövőtök miatt nem adhatod fel. Győznöd kell!
-Áú! - kiáltottam el, mert fájtak Sasori ütési.
Itachi köszönöm. Nem.. Nem fogom hagyni...Nem hagyom magam legyőzni!
-Gyerünk! Fekete eső jutsu! - kezdtem bele az ellentámadásba.
Elsötétült az ég és valami hullani kezdett az egből. De az nem eső volt. Ezt Sasori is észrevette.
-Ez...Olaj?
Időt sem hagytam neki, hogy gondolkodjon. Már jött is a második támadásom.
-Tűztípus: Pusztító Tűzgolyó.
-Ááá! A francba. Ez felgyújtja az egész terepet. - kiáltotta a nézők közül Hidan.
És így történt, hogy a két jutsu segítségével tényleg felgyújtottam az egész harc teret. De Sasorinak sikerült kitérnie mind két támadásom elől. A mázlista. A harc végére a méreg erősebbnek bizonyult nálam. És...összeestem.Mire felébredtem, már besötétedett. Meg nem voltunk otthon. Deidara vitt a hátán haza felé.
-Felébredtél?
-Áú! - nyögtem kínomban. - M-Mi lett a csata vége?
-Nyugi. Nem kétséges erős vagy. Nincs miért szégyenkezned.
-Végre egy jó hír. - könnyebbültem meg. - Amúgy...hol vannak a többiek?
-A csata végén elájultál így én viszlek haza. Konan és Itachi elmentek társat keresni az utóbbinak. Pein és Hidan pedig haza vitték Sasorit.
-Ahha Értem.
-Pihenj még egy kicsit. A holnapi nap nehéz lesz számodra.
És így a nap végére szembesültem vele, hogy elvesztettem a csatát, hogy Itachi fura mód telepatikus úton kommunikál velem, és hogy Deidara végül is nem is annyira rossz arc. Holnap pedig...Áhh inkább nem is mondok semmit. Legyen meglepetés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése