Sakura naplója 5.nap

 Oké ezt a részt az eredetihez képest alaposan átírtam. Talán érezhető is. :D


Ahogy Deidara is mondta az a nap valamitől különleges. Oké nem pont így mondta. De ez volt a lényege.
Minden azzal kezdődött, hogy reggel mikor beléptem a konyhába a csajokat pillantottam meg. Talán még emlékeztek rájuk. Hát persze. Miért is ne emlékeznétek Temarira, Tentenre, Inora és Hinatára?! Na várjunk ő itt? Mégis hogy? Miért? És Sasuke ölében? Oké most akkor tényleg, mi van?
-Te meg mit keresel itt Homlokbajnok? - ez a kedves megszólalás a drága Ino-tól származott aki gyakran hív a csúfneveimen mint a homlokbajnok vagy a plakáthomok. De azért őt is lehet ám csúfolni méghozzá a neve miatt malacnak. Ugyanis az Ino név jelentése szó szerint malac.
-Ugyan ezt kérdezhetném én is Ino-malacka. És a többiek is. - néztem a többi lányra. - Mit kerestek itt? És miért hordjátok az Akatsuki köpenyt? Csak nem... Azt ne mondjátok, hogy... És...És Sasuke is...?
-Eltaláltad Sakura. - lépett mögém Pein. - Most már ők is Akatsuki tagok. De miért vagy ennyire meglepődve? Deidara talán nem mondta?
-Hát annyit mondott, hogy Itachinak lesz új társa.
-Az én lennék. - vágott közbe egy számomra eddig ismeretlen hang. A hang tulajdonosa egy félig ember, félig pedig cápa...talán egy halemberhez tartozott. A haja kék volt és felfelé álló, a kardját pedig Samehadanak hívta. Ő maga pedig az eső faluból származott. És a neve...
-A nevem Hoshigaki Kisame. Örvendek szép Sakura.
És már a nevemet is tudja. Amit pedig még elárult magáról az az, hogy ő a Köd 7 kardforgatójának egyike. Ami húú. És ez a fickó lesz Itachi társa? Na hűha. Már csak azért is, hűha, mert így nehéz lesz elkerülnöm, hogy felismerjen. Tudjátok régen, amikor még kisebb voltam elindultam felfedezni  Köd 7 kardforgatójának területét. De aztán könnyen harcba keveredtem. Nem voltam valami erős. Az ellenfelem viszont nagyon is az volt. És megmernék rá esküdni, hogy az Kisame volt. Habár már nem emlékszem annyira. De arra igen, hogy azt mondta: "Most elengedlek. De ha legközelebb találkozunk azt nem éled túl." Húú! Jobb lesz ha egy ideig meghúzom magam. (Egyébként a konyhában voltak olyan szereplők is akiket majd később fogok bemutatni, mert nem tudom miért nem írtam róluk akkor XD) Mindnyájan át mentünk a nappaliba.Ja igen! Közben az is kiderült, hogy kapok egy új szoba társat. Bárkit elfogadtam volna. Ismétlem bárkit. De ahogy a dolgok mégis alakultak, hát azt még emésztenem kell. Temarinak ott volt Tenten, Inonak Sasuke?, és nekem...nekem Hinata. És mikor ezt a csapat és szobatárs felállást Pein közölte velünk...
-Hogy mii?! - kiáltottunk fel egyszerre Hinatával és Inoval.
-Ne már! Az én szobatársam lesz Sasuke? Hát ez...ez...Nagyszerű!! - ujjongott Ino.
-Én meg Hinatával leszek? - fordultam Peinhez csalódottan.
-Hidd el nekem jobban fáj mint neked. - fűzött hozzá Hinata is megjegyzést.
-Sakura! Hinata! Jobb lenne ha megbarátkoznátok a gondolattal, mert a viselkedésetek befolyással lehet a többi Akatsuki tagra is. - mondta Pein.
-Jó mind egy. Vissza megyek a szobámba. - mondtuk egyszerre Hinatával és egyszerre is indultunk el.
De természetesen egyikünk sem a szobába ment, hanem elindultunk egy hosszú néma sétára. Annyira szerettem már volna Hinatával beszélni. És szerintem ezzel ő is így volt. Végül én törtem meg a csendet.
-És...Mióta vagy együtt Sasukéval?
-Emlékszel még arra a napra mikor Itachi nyugtalanító szövegei miatt vissza mentél Sasukéhoz és akkor megláttad azzal a rengeteg lánnyal, köztük velem is?
-Azt ne mond, hogy akkor.
-De igen! És tudod mi az égészben a vicces? Hogy az igazából egy Genjutsu volt.
-Na ne. De mégis miért kellett ezt?
-A terv része volt.
-Terv? Mégis milyen terv? Miről beszélsz?
-Tudtuk, hogy te csak úgy nem lépnél be ilyen bűnözői szervezetekbe, mint az Akatsuki. Kellett neked egy kis lökés.
-Mi van?
-Sakura erős vagy. De nem használod ezt ki. Ez a szervezet pedig jó arra, hogy még erősebb legyél. Úgy mint mi itt mindnyájan. Én és a lányok előtted 1 héttel léptünk be. De Itachi azt mondta, hogy ne szóljunk róla neked semmit, mert akkor bukott az egész eddigi terve. Mert csak, hogy tudd ez az egész az ő ötlete volt.
-És Sasuke?
-Ő már régebb óta van itt.
-Ezt nem hiszem el. Most magamra hagynál?
Miután Hinata elment csak egy dologra tudtam gondolni. Minél távolabb az Akatsukitól. Szép teliholdas éjszaka volt az nap éjjel. Felültem egy nagy fa ágára. Fáradt voltam Elaludta.
Reggel mikor felébredtem meglepődtem. A fa tövében egy petrezselyem és egy narancs várakozott. A petrezselyemnek elég fura arca volt. Az egyik fele fekete volt a másik pedig fehér. Ráadásul ez bizonyítja náluk, hogy ők két külön személyiség. Még a nevük is más, és az egyik oldal képes anélkül beszélni, hogy a másik oldal kinyitná a száját. És ez tényleg elég para. A nevük is különböző. A fehér felét Zetsunak, míg a fekete felét Yoropikonak hívják. A narancs pedig...Hát az ő arcát nem láttam mert ugye azt a narancs...izé...maszkot viselte. Ezenkívül fekete egybe részes talán edzőruhát viselt. - Olyat mint ami Lee-nek van csak neki zöld. - És zöld sálat. Ja és még egy érdekesség. A maszkján csak a jobb szeménél volt egy lyuk, hogy kilásson rajta. A másiknál nem volt. És van itt még valami. A Sharingan. Tudom, hogy láttam a szemében.
Hát mind ketten elég érdekes figurák. De vajon mit akarnak tőlem?
Lejöttem a fáról.
-Csak nem te lennél Haruno Sakura? A legerősebb fegyvere az Akatsukninak? - kérdezte a petrezselyem.
-Tényleg Sakurának hívnak. De azt én nem mondanám, hogy én vagyok a legerősebb fegyvere az...
-Szia! - szakított félbe a narancs. Erőt kellett vennem magamon, hogy a vcces hangján el ne röhögjem magam. Annyira fúúú~ volt. (XD) - Én Tobi vagyok. Nagyon örvendek. Ó itt a barátom. A fehér Zetsu, a fekete Yoropiko. Ha akarsz tőlük valamit akkor csak Zetsuhoz beszélj. Yoropiko nem valami beszédes.
-Kösz ezt megjegyzem...Tobi. És ti is Akatsukisok vagyok? Titeket küldtek utánam, hogy...visszavigyetek?
-Igen minket. - válaszolt Tobi. - De közülünk csak Zetsu Akatsukis. - lesütötte a szemét és közben a cipője orrával elkezdte rugdalni a port. - Én sajnos nem lehettem az. Csak azt nem tudom miért.
-Ó ne bánkódj. - mondtam neki kedvesen. De azért legszívesebben ezt válaszoltam volna: Hát nem csodálom. Ezzel a hanggal még a vámpír szereplő gálájára sem vennének fel.
Egyébként a narancs hangját...már mint Tobi hangját egy szóval le tudnám jellemezni. Irritáló. És még hozzátenném, hogy olyan éles, mintha egy macskának ráléptek volna a farkára.
Nem kívántam többet hozzá fűzni. Zetsuhoz fordultam. Az előbb azt mondtad, hogy én vagyok a legerősebb fegyvere az Akatsukinak. Ezt, hogy értetted?
-Pein nem említette? Nem mondta, hogy a benned szunnyadó hatalmas erő miatt lettél az Akatsuki fegyvere?
-Oké. Asszem jobb lenne ha nem tudnék többet.
Elindultunk vissza a rejtekhelyhez.Éppen egy veszekedésre toppantunk be.
-Hinata mi az, hogy nem tudod hol van Sakura?
-Sajnálom Pein! Én nem figyeltem rá eléggé. Megyek és megkere... - és ekkor Hinata beleütközött Petrezselyembe. - Áu!
-Remek Zetsu megérkezett. Már csak azt a lányt...
-Deidara senpai!! - szakította félbe Peint Tobi visítása, miközben az utóbbi Deidara nyakába ugrott.
-Szállj már le rólam te...
-Sakura!! - üvöltött rám Pein miután észrevett. - Hagyjuk. Sokkal fontosabb, hogy szobát fogsz cserélni Inoval.
-Mi? De miért?
-Azért homlokbajnok, mert volt olyan sok eszed, hogy eltűnj és így okot adtál Peinnek arra, hogy megerősítse körülö9tted a védelmet, amit már mindenki lát, hogy Sasukének van az egyetlen módja rá, hogy itt tartson! - üvöltötte egy szuszra Ino.
Eljött az este. A Hold fénye bevilágította az Akatusi környékét. Már mindenki aludt. Vagyis majdnem mindenki.
-Hová indultál? - ragadta meg valaki a karom.
-Huhh, Sasuke! Azt hittem....
-Hová indultál? - ismételte meg újra.
-Csak sétálni.
-Én is megyek!
-Mi?! Minek?
-Csak vigyázok rád!
Végül beleegyeztem. Mi elindultunk sétálni. Az Aaktsukiban meg korán sem volt olyan alvós hangulat mint hittem. A csajok is fent voltak. Hogy pontosabb legyek, terveztek valamit.
-Csajok! Csajok! Csajok!
-Tenten te idióta kussolj már! Inkább suttogj hangosan.
-Oké Ino. - suttogta hangosan Tenten. - Sakura elment Sasukéval sétálni. Ez egy töké...
-Tudom! Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy helyre hozzuk ami miattunk romlott el.
-De Ino, én azt hittem össze akarjuk hozni őket.
-Hinata, te gyökér Még jó hogy azt akarjuk.
-Jaa!
-De ha ők össze jönnek akkor Sakura meghal. Sasukéra meg kemény büntetés vár. Vagy nem úgy van, hogy a tagoknak tilos a szerelem? - töprengett Temari.
-Igazad van Temari. De! Mivel Sakurát tekinti Pein a legerősebb fegyvernek ezért nem hiszem, hogy megölnék. Maximum kirúgják innen és törlik az emlékeit. Sakura megérdemli, hogy kikeveredjen ebből az egészből.
-Tudod Ino félre ismertelek.
-Hee?! Akarsz valamit Tenten?
-Nem szóltam semmit.
-Én is így gondoltam. Na akkor Hinata megkeresnéd a mi kis szerelmes tubicáinkat?
-Persze. Byakugan! Látom őket. Egy forrás mellett állnak egy virágzó cseresznyefa alatt.
-Remek. Akkor induljunk.
Eközben Itachinál:
-Szóval Sakura éppen Sasukéval tölti az estét. Ha Sakura megkérdezi abból baj lesz. Kisöcsém ne mondj semmit amíg oda nem érek.
Nálunk:
-Sasuke...Kérdezhetek valamit?
-Csak tessék.
-Miért kellett Genjutsu-t használnod ahhoz, hogy rávegyél, hogy én is tag legyek?
-Genjutsu-t?
-Igen. Tudod amikor azt láttattad velem, hogy egy csomó lány lóg a nyakadon mikor ajtót nyito...
-Ez mikor volt? - szakított félbe.
-Mikor a buli napján este nálad aludtam...Arra emlékszel?
-Igen.
-Az utána való reggelen mikor haza mentem. Itachi mondott nekem valamit.
-Mit?
-Az most mind egy. A lényeg, hogy nyugtalan lettem. És vissza mentem a házadhoz. És akkor mikor ajtót nyitottál...Rengeteg lány lógott rajtad. Köztük Hinata is.
-Hinata?
-Igen. És akkor szakítottál velem. Ráadásul úgy látom még mindig együtt vagytok.
-Ezt honnan veszed?
-Tegnap reggel mikor kimentem a konyhába láttam, hogy az öledbe ül.
-Láttad?
-Igen. - sütöttem le a szemem.
-Biztos vagy benne, hogy láttad? Azt, hogy lányok lógnak rajtam? És, hogy mi Hinatával...Szóval érted.
-Hát...láttam.
-Nem vagy túl határozott. Elmondjam én, hogyan tudom? A buli estéjén haza mentünk mert esni kezdett az eső és mivel én laktam közelebb te bejöttél hozzánk. A nappaliban néztük a Tv-t, de aztán elaludtál így bevittelek a vendégszobába. Én is lefeküdtem aludni a saját szobámba. Reggel mikor felkeltem te már nem voltál a szobában. Csak egy üzenetet hagytál. Valami olyasmit, hogy: "Köszönök mindent. De nem akarok semmi többet tőled. Ne keress." Ezek után pedig eltűntél. Nem találtalak otthon. Egyszerűen felszívódtál. Hinata és Naruto épp aznap szakítottak. Sorstársaknak éreztük magunkat. Ezek után össze jöttünk...Pár napra. Mert aztán rájöttünk hogy ez így nem lesz jó.
Hosszas csend után végül megtörtem azt.
-Tényleg egy ilyen üzenetet írtam?
-Igen! - mondta Sasuke egy kicsit talán dühösen. - Bocs. - majd maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. - Nem te írtad azt az üzenetet - hatásszünet - igaz?
-Nem. - ráztam meg a fejem.
Sasuke kínjában elnevette magát. - Nem találkoztál az nap a bátyámmal Itachival?
-De igen. Wc-re akartam menni, de végül az lett belőle, hogy körbevezetett a házban.
Ekkor már a csajok is ott voltak - egy közeli szikla mögé rejtőztek el - mindent hallottak. Hinata pedig érezte egy hívatlan vendég közeledő jelenlétét.
-Szóval ő volt. A bátyám...Itachi volt
-Talált kisöcsém. - szólalt meg az említett hangja.
-Mit jelentsen ez? - követelt magyarázatot Sasuke.
-Nem érdekes. Sakura, te vissza jössz velem. Sasuke veled majd reggel beszélek. A szikla mögötti személyek is számítsanak fejmosásra. - szólt oda a rejtőzködő Inoéknak.
-Ino, tűnjünk el innen.
-Jó ötlet Temari. Futás...
De mielőtt meg sikerült volna meglépniük, megdermedtek. Egyszerűen csak nem mozdultak. Itachi csinálhatott velük valamit.
-Nem hagytatok más választást. - lépett Itachi - engem maga után ráncigálva - Inoék elé. - A celláink egyik legsötétebbikébe foglak titeket bezárni.
Megérdemelnék. Mindnyájan...Megérdemelnék ezt a sorsot. Hiszen mind hazudtak. De...De Hinata...Őt nem hagyhattam. Hogy mért nem? Ti még nem tudjátok mert eddig nem említettem. Hát...itt az ideje:
-Itachi! Hinatának semmi köze az egészhez. Ő csak segített nekem leleplezni Inot.
-Folytasd. - fordult felém Itachi.
-Tegnap...Hinatával eljöttünk sétálni. Megegyeztünk, hogy ma újra eljövök. Tudtuk, hogy Ino tervez valamit, de rá kellett jönnünk, hogy mi az. De aztán a számításainkat keresztbe húzták. Legelőször Pein aki egy szobába rakott Sasukéval. Aki így a második akadályozó személy lett. Ugyanis mivel ő jött el Hinata helyett nem tudtuk, hogy Ino így is végre hajtja e a tervét. És így még Sasukétól olyan dolgokat is megtudtam amit talán nem kellett volna. A harmadik akadályozó ok te vagy. Mert ide jöttél mielőtt Ino léphetett volna. Habár...mostanra már rájöttem, hogy nem volt komolyabb terve, mint hogy össze hozzon újra Sasukéval és kirúgasson Innen. Hogy újra úgy élhessem az életem, mint az Akatsuki előtt. Bár nem látszik Inon, de ő valójában nagyon jó emeber. Habár ezeknek a cselekedeteinek volt egy sötétebb oldal is.
-Még pedig?
-Azt nem részletezném. De veszélyes lehet a későbbiekben.
-Értem.Hiszek neked. Hinata szabad. Az öcsém pedig megússza egy fejmosással a bátyától. Ez a három pedig...Letölti az egy hét büntetését.
-Ezért még megfizetsz Homlokbajnok.

Ennyi lett volna mára ^^